2017/07/03

Írók kérdőíve

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?
Mostanában írok verseket is, de ne áruld el senkinek!
Elsősorban regényt írok, de írtam már újságcikkeket, blogot, olykor novellákat is, kicsit felfedezni próbálok mindent, amit csak lehet, hiszen a kereteken belül is úgy látom, minden zsánerben nagyok a lehetőségek. Ebben lubickolok. Írok még filmterveket, forgatókönyvet is. És gyakran fb posztokat :D Szeretek kipróbálni mindent.
Nemrég komplex tananyagot írtam haladó íróknak. Két hét alatt összeraktam, aztán megnéztem az oldalakat és összeadtam, nagyjából egy kisebb regény terjedelme lett, de élveztem, és ezzel segítek is más pályatársaknak is, jó érzés volt kifejteni dolgokat benne.

2. Milyen zsánerben és témákban szoktál írni?

Elsősorban a történelmi, vagy történelemhez kötődő írások izgatnak, ezeken belül a női sorsok érdekelnek. Mindenhol és mindenben látom a történelem, filozófia, okkultizmus szegmenseit és ezekben szeretek mocorogni. Most Bizánc 3. részét írom. Utána egy fantasy regényt egy önálló világban, majd egy alternatív történelmi háttérrel rendelkező dark fantasy sorozatot kezdek, egyben pedig egy történelmi regénysorozatot is a Gold Booknak, ami előre láthatólag jó hosszú lesz. Mellette kedvem szerint novellákat írok, gyakran sci-fit, máskor történelmi romantikust, vagy akár horrort is, bármit megírok. Előfordul, hogy forgatókönyveket is elkövetek, de az egy másik szakma, ugyanakkor szintén írásnak minősül, a filmek elég változatosak tematikailag, és zsánerbe tenni őket szintén nem könnyű - a filmes zsánerek nem mindig esnek egybe az irodalmiakkal. Van benne pár történelmi tv-film, egy romantikus vígjáték nagyjátékfilm, de van egy egész estés lélektani drámám is. Szeretek széles palettán létezni.

3. Mióta írsz?

Kicsit korábban kezdtem, mint amióta az eszemet tudom. Nagyjából 12 éves koromban merült fel először, hogy író leszek, és valahogy sosem tudtam kivetkőzni belőle teljesen, pedig mindent elkövettem, hogy ne legyek író. Aztán meg azért, hogy az legyek. Az utóbbi talán jobban sikerült.

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Van. Így néznek ki jelen pillanatban:
megjelenések

5. Melyik volt a legelső írásod?

Egy kemény borítós, fekete füzetbe kezdtem el írni egy sf regényt, ami egy ikerpárról szólt. Mindenféle jópofa csavarok voltak benne, és nagyon kitaláltam. Talán öt-hat fejezetet írtam meg belőle, de a sztori végét is tudtam. Gyöngybetűkkel írtam, szinte szerelmes voltam bele, nagyon jól mutatott a lapokon az írásom és cuki volt az a sztori, emlékszem rá most is, de maga az érzés erősebb, mint a konkrétumok. Azt hiszem, azóta vagyok grafomán egy picit.

6. Miért írsz?

A létformám alakult így, hogy nem tudok meglenni nélküle. Nem mellesleg, mert szerelmes vagyok az emberiség minden létező meséjébe és jó ezeken a vizeken evezni. Itt vagyok otthon.

7. Hogy találsz időt az írásra?

Szerencsés helyzetben vagyok, beoszthatom az időmet, amihez tudom igazítani a vállalásaimat, határidőket, kötelezettségeket. Így az idő talál meg engem. Eljutottam arra a szintre, hogy terveznem kell az időmmel, mert ha szépen beosztom, és tartom magam dolgokhoz, magamnak kitűzött célokhoz, sokkal hatékonyabb vagyok. Ebbe azért egy rugalmasság is belefér, de ma már nem csak akkor írok, ha kedvem úgy szottyan kéthavonta, ma már rendszeresen írok, naponta, tudva melyik alkotói fázisban vagyok éppen egy-egy munkával.

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

Otthon van egy írókuckóm, - a szobám-, elsősorban nyugalomban szeretek itt írni, már megszoktam, hogy minden kéz alatt van, amire szükségem lehet. Nekem sok a járulékos kacatom, több ezer oldal jegyzet, könyvkupacok, cetlik, feljegyzések, figyelmeztetések magamnak, falra tűzött jelenetek és a többi. Ezt nem tudom bevinni egy kávézóba vagy ha megtenném, elég furán néznének rám.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Néha a meleg nyári napokon pattintok egy sört, de ritkán, és inkább munka után. Vagy bontok egy szotyit, de akkor jobb szotyizni, amikor javítok, aktív írásnál nem jön jól. Kekszet vagy vizet teszek magam mellé általában. De az esetek nagyobbik részében rágózom.

10. Van íráshoz használt dallistád?

Naná, hogy van. TSFH. Általában erre írok Bizáncot, annak megfelelően rendezgetem, mikor mit írok éppen, csatákhoz a pörgősebb, míg a lazább jelenetekhez a dallamosabbak szoktak szólni:
pandi-zenék


11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretted arról, hogy írsz?

Egyfelől büszkék nagyon és lelkesen támogatnak. Másfelől nem lepődnek meg a nagy terveimen, nem nevetnek ki és komolyan vesznek, támogatnak. Nekik is egyre természetesebb, hogy ezen az úton járok és nem kérdés, hogy sikereket fogok elérni, már csak az a kérdés, hogy mikor forr ki látható eredménnyé a rengeteg befektetett munkám. Lassú munkafolyamatokban vagyok, amik évek küzdelmeit gyűjtik egybe, és csak akkor látványos kívülről, amikor már rég befejeztem valamit és javában belekezdtem valami másba. A családom és a barátaim követik az aktualitásokat is velem, és nagyon fontos a biztatásuk, hogy mellettem állnak, segítenek, türelmesek. Végül pedig örülnek velem, ha valami sikerül.

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Mindegyiket. IS. Nos, minden területen és minden folyamatban vannak szépségek, de a legjobban a flow-t szeretem, ha elmélyedek és folyik belőlem a történet magától is. De ehhez nekem is ott kell lennem nemcsak fejben, hanem ilyenkor már fizikailag is, és le kell ülni írni. Ilyenkor már nem megy a "fűnyírásközbenagyalok" "eztmégmegcsinálomaztánírok" "előbbkiteregetek". Le kell ülni, beáldozni a szabad mozgást, és türelmesen dolgozni. Másként nem megy, pedig gyakran máshol is el tudnám tölteni az időmet, nem csak egy gép mellett ülve. Szerencsére anyukám sokat segít nekem, amikor ez a géphez tapadás beáll nálam.

13. Az alkotás melyik része jelenti a legnagyobb kihívást?

Ez változó, mindig az, amit éppen csinálok. Imádom a kihívásokat. Ha nem lennének, halálra unnám magam, de így minden sokkal izgalmasabb. Az írásban az a szép, hogy mindig van egy következő lépcsőfok ideális kihívásnak, minden folyamatban, és változó területeken. Örök móka és kacagás, örök kínszenvedés és szülés. De az élet így értékes és tartalmas - számomra.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

Van egy szép gépem Toshiba Satellite, kétmagos procival, egy terrabájtos belsővel, annyi hely van benne, mintha munkaszobám lenne egy űrhajókat is elrejteni képes gyárcsarnokban, ahol szabadon rendezkedhetek a fecnijeimmel. Fehér. Sose hittem, hogy fehér laptopom lesz, de így alakult, egyszerűen beleszerettem első látásra, és másfél éve szimbiotikus és szenvedélyes szerelemben élünk egymással. 

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Igyekszem az okait megtalálni. Előfordul, hogy egy logikai baki miatt blokkol az agyam, vagy ha valami még éretlen, azt nem tudom leszüretelni, ha nem tudom pontosan mit írok, akkor már nem tudom megírni, kicsúszik alólam. Kezdő koromban boldog tudatlanságban bolyongtam ehhez képest. Most sokkal higgadtabb vagyok és tudatosabb, ettől pedig hatékonyabb is. Ilyenkor adok időt magamnak és foglalkozom mással, tudva, hogy ha áthidaltam az érlelést, akkor behozom a lemaradást gyorsan. Néha gyúrok pihenésre is, mert megesik, hogy csak fáradt vagyok mentálisan és ezért nem megy az írás, amikor kellene kijönnie belőlem a szövegnek, mint a Niagara. Nem biztos, hogy még elég érett, nem biztos, hogy fel vagyok töltődve eléggé a munkához, ezért pihenek pár napot. Utána érdemesebb írni, mint erőlködni fáradtan és a hibákon emészteni magam, visszatörölni, amik nem jók. Inkább érlelem még, aztán ha érettebb, kijön az, és általában szenvedélyesebb is, tartalmasabb, könnyebben megszületik és én is jobban viselem az írást. Ilyesmik esnek meg, ezeket szoktam kezelni valahogy, próbálok kiegyensúlyozott lenni hozzá.

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Lehet fura lesz, de bezárom magam olyankor, a külvilág pedig kint marad. Csak így megy. Ha elcsavargok, néha persze azt is szoktam, de az nekem egy egy napos program esetén egy egyhetes kiesést jelent. Néha nem vállalom, hogy menjek ide-oda. Mert mondjuk közeleg a határidő, és bent kell tartanom magam a regény világában. Regényhez kell az elmélyülés, ha megvan, nem is könnyű kijönni belőle, attól szoktak az írók olyan zombisak lenni, ha találkozol velük és képtelenek figyelni rád, mert egyszerűen benne vannak a sztorijukban. A családom mindig tudja, milyen szakaszban vagyok, így nem lepődnek meg semmin.
Zenét hallgatok, filmet nézek, olvasok, írok bemelegítésnek novellát vagy csak félálomban tervezgetek egy következő jelenetet. Idővel minden összeáll és belendül. Ha túl sok külső inger ér ilyenkor, a szenzoraim kiakadnak és megakadályozzák az elmélyülést. Így kell a nyugalom ehhez.

17. Kik azok a szerzők, akik inspirálnak téged íróként?

Mindenkit a munkája alapján szeretek megítélni és tisztelettel közelíteni. Sokan sokféle hatást gyakoroltak rám, de nem tudok kiemelni túl erősen senkit. Ha nagyon muszáj lenne, akkor talán Passuthot említeném, érdekes írói szemlélettel érdekes életútja volt. Elsősorban Fonyódi Tibor, és On Sai neve hangozna el, de tőlük nem amolyan szokásos olvasó módban tanultam és inspirálódtam csupán, hanem részben személyes barátságukon keresztül is. Kleinheincz Csillától úgyszintén sokat tanultam, az szinte egy külön történet, és nemcsak inspiráló Mesteremnek, de az egyik legkiemelkedőbb kortárs írónak is tartom egyben.
Nagyon finnyásan olvasok, de értékelek minden hatást. Meghatni engem nagyon nehéz, ugyanakkor inspirál minden, még a reggeli madárcsicsergés is, nem kell ahhoz szerzőnek lenni, alapvetően mindenből tudok meríteni.

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Majdnem ugyanaz a válaszom, nem könyvekből és nem szerzőkből, hanem a történetekből merítek és mindenből, ami hat rám.

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Bármit megtehetsz, csak légy benne profi! - Ezt gyakran hangoztatom is. De már nem emlékszem, hogy On Sai mondta, vagy Fonyódi Mester, esetleg a szerkesztőm, vagy egy régi író. Ez egy stabil kősziklaként telepedett meg nálam, és mindig kapaszkodhatok bele, ha elbizonytalanodom, több helyen, sokféleképp megfogalmazták már, de ez egy jó ars poétikai alapkő lett.
Egy másik ilyen, hogy: "Merj hibázni!". Javítani mindent lehet, ami meg van írva, de a semmit nem. Ma már tudom, hogy a valaminek is kellenek alapok, hogy valóban javítható legyen. Írni kell és akkor majd lesz haladás, akkor is, ha az épp nem a legtökéletesebb írás, majd megjavítom, ha kész a nyers kéziratom.
Megjegyzés küldése